A Mozaik Múzeumtúra ezúttal az Újbudai Teleki Blanka Általános Iskolát látogatta meg. Itt most nem a Reformációt, hanem az iskola 50. évfordulóját ünnepeltünk meg összekötve ezzel az eseménnyel is. Bevallom, először nehézkes volt megtalálni a helyszínt, de ez mindenképp a mi tájékozódási képességeinknek köszönhető. Az intézményben nagyon kellemes volt a fogadtatás, reggelivel vártak minket és egész napos ellátást is kaptunk. Az iskola környezete és közege egyaránt jó volt.

Egy új múzeummal is gazdagodtunk, ami nem más, mint a Postamúzeum. A helyszínükön egy régi telefonközpont nehézségeit és szépségeit csodálhatták meg a gyerekek. Nagyon tetszett nekik, hisz a mai okostelefonokkal nem csak telefonálni lehet, és nekik ez a régimódi kapcsolattartási forma egy kicsit idegen volt. Bár mindenképp azt érzékeltem, hogy nagyon bejött nekik ez az állomás, mivel nem mindennap találkozhatnak ilyen, számukra új dolgokkal.

Persze a diákoknak a többi állomás is nagyon tetszett. Bevallom, én nagyon sajnáltam, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum egy ideig nem tudott jönni a Mozaik Múzeumtúra helyszínekre. Most viszont annál nagyobb öröm, hogy ismét csatlakoztak a Dr. Csont nevű foglalkozásukkal, ahol a gyerekeknek emberi, állati csontokkal kell foglalkozniuk, ezáltal felismerve azt a tényt, hogy belül mindnyájan ugyanolyanok vagyunk, a személyiségünk pedig csak is rajtunk múlik.

Ami számomra mindig viszi a prímet az Áron és a hangszerei. Nem győzöm elégszer megemlíteni őt és a varázslatait, amivel a gyerekek és a felnőttek arcára is mosolyt csempész a hangszerek és a zseniális humora segítségével. Ez egy interaktív foglalkozás, ahol bárki kipróbálhatja a hangszereket, amiket Áron elhozott nekik. Mindig megemlíti, hogy az ő hangszergyűjteménye - a Leskowsky Hangszergyűjtemény - Magyarországon a legszebb, a legnagyobb, a legérdekesebb, mivel az övé az egyetlen. Érdemes egyszer mindenkinek ellátogatni hozzá Kecskemétre, mivel hihetetlenül átszellemül az ember.

A diákok eleinte nem voltak túl aktívak, de amint kibontakoztak és elkezdték élvezni, egyre kreatívabb ötleteik támadtak a foglalkozásokon és a vetélkedőn is. Nagyon tetszett nekik az, hogy csoportban dolgozhatnak és ez a tanáraikat nagyon felpezsdítette, ami őket is ösztönzésre sarkalta. Igazi közösséget alkottak és köszönöm nekik, hogy egy napra a részese lehettem annak, amit ők nap, mint nap átélhetnek.

Köszönöm a kedves fogadtatást és az egész napos jókedvet, amivel fogadtak minket. Remélem, majd még találkozunk más rendezvényeken keresztül.

Én a Száguldó Diákriporter voltam. Lali.