Budapesten esett az eső, de amikor beszálltunk az autóba, már érezni lehetett a közeledő jó időt. Így is lett: minél közelebb kerültünk Szolnokhoz, az idő egyre kellemesebbé vált. Mire odaértünk, a nap sugarai már csillogtak a Tisza folyó vizén.

A Damjanich János Múzeumban kezdtük a Mozaik Múzeumtúra szolnoki állomását, sőt igazából nagyon ki sem mozdultunk erről a helyszínről, hisz nem mi mentünk, hanem a különböző előadások, kiállítások érkeztek hozzánk. Először egy kellemes társalgásban vettünk részt a vendégszerető vezetők jelenlétében. A tárlatvezetés szuper volt, egyedi és zseniális ötletekkel spékelték meg az állandó kiállítást, ahol festményeket tekinthettünk meg más-más művészektől.

Ami nagyon tetszett a kiállítótermek kialakításában, hogy mindenhol volt olyan hely, ahol le lehetett pihenni, leülni egy pillanatra a festmények társaságában. Besétálhattunk olyan szobákba is, amik a legmodernebb technikával voltak felszerelve: gondolok itt olyasmikre, mint például az audioguide, amit saját magunknak kapcsolhatunk be. Igazán különlegesnek bizonyult az is, ahogy éppen besötétítették a kiállítótermet és csak a festmények pompáztak a megvilágított fényben. Minden tekintetet vonzottak, igényelték a fókuszt. Nagyon tetszett ez az állandó kiállítás, ajánlom mindenkinek. Még finom pogácsával is megkínáltak bennünket.

A szolnoki Bereczki Máté Gazdakör bortörténeti előadást tartott, a végén egy kis meglepetés borkóstolással.  Megismerhettük az alapítókat, a napi munkájukat és a társaságon belüli tevékenységeiket. Talán az egyik legbeszédesebb információ, hogy a gazdakörön belüli átlagéletkor 65,7 év. Izgalmas előadás volt, megtudhattuk többek között azt  is, hogy kiváló minőségű borokat készítenek. Nagy gratula nekik innen is!

A részesei lehettünk egy csodálatos táncbemutatónak is a Cuháré Néptáncegyüttestől. Fantasztikus hangulatot varázsoltak a placcra. Színpadi koreográfiáik felölelik a Kárpát-Medence szinte valamennyi tájegységének hagyományos tánckultúráját. Évente számos táncrendezvényen vesznek részt, inkább a városban, de szívesen utaznak az ország többi részére is, hogy elkápráztassák a nézőket, úgy, ahogy azt velünk is tették.

Aztán ahogy ment le a nap, elkezdődött valami egészen érdekes: az Inmates koncert. Az ott érezhető hangulat leírhatatlan, bár, aki volt már koncerten, az biztos tudja, milyen egy jó zenekar. Na, ők egy jó zenekar! A blues, country, és rock zenét játszó zenekar tagjai: Makai Péter: gitár, vokál, Rocsa Róbert: basszusgitát, Varga Ervin: dob, Ács Károly: szólógitár. Robert E.C. Toperczer: ének, gitár.

Mintha lett volna valami a levegőben, ahogy azt a Halott Pénz is elénekelte, ”Van valami a levegőben…”. Ez volt a hab a tortán, a pont arra a bizonyos i-re.

Összességében mindenkinek ajánlom Szolnokot. Ha nem is ide tervezi az ember a 2 hetes nyaralását, mindenképpen érdemes egy hosszú hétvégét Szolnok városára áldozni, mivel gyönyörű, a művészeti és kulturális értékei mellett a Tisza part is magával ragad. Búcsúképp szóljon Petőfi Sándor erről írt verse:

Nyári napnak alkonyúlatánál

Megállék a kanyargó Tiszánál

Ott, hol a kis Túr siet beléje,

Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden

Ballagott le parttalan medrében,

Nem akarta, hogy a nap sugára

Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,

(Mint megannyi tündér) táncot jártak,

Szinte hallott lépteik csengése,

Mint parányi sarkantyúk pengése.

Üdv,

 a Száguldó Diákriporter, Szolnokról!