Végre volt lehetőségem részt venni a Múzeumok Éjszakáján, és mit ne mondjak, nem bántam meg. Délután kezdtünk a Bajor Gizi Színészmúzeumban egy Grund koncerttel. A Pál utcai fiúk előadást még sajnos nem láttam, de annyit biztosan elmondhatok, hogy nagyon tehetségesek a srácok, és ahogy láttam eléggé közkedveltek is, főleg az én korosztályombeliek voltak a koncerten, amit elsőre nem gondoltam volna. A zenei produkció mellett betekintettünk a neobarokk múzeumi részben is, ahol megnéztük a kiállításokat, amelyek közel 200 évet ölelnek fel a magyar színjátszás világából. A földszinten a magyar színháztörténet izgalmas időszakait, kiemelt társulatait, színészeit és tervezőit bemutató tárlatokat nézhettünk meg. Az emelet első szobája a műfaj sztárjait, komponistáit és színházait mutatja be. Az emelet további részén pedig különféle képeket, tárgyakat, értékeket tekinthetünk meg az adott időszakból, más-más stílusban és más-más alkotóktól.
A koncert igazán hangulatos volt, sokan eljöttek, ami egy plusz lendületet adott az estének. Tényleg ügyesek a fiúk, nagyon jól nyomják. A zenekar egyébként 2017. május 1- jén alakult és a Vígszínház 121. születésnapján debütáltak először a színpadon. A kiváló megjelenés mellé, a Pál utcai fiúk számai mellett, több híresebb slágert, néhány ismertebb hazai és külföldi rock számot is játszottak. Nagyon tetszett a koncert, a barátaimmal együtt élveztük. Köszönjük, Srácok!
Folytatásképp a Sziklakórházba tartottunk, mivel június elsejével itt nyílt meg a világhírű atombomba kiállítás, ami minket is nagyon érdekelt volna. Odaérve azonban tapasztaltuk, hogy ezzel még sokan vannak így rajtunk kívül. A bejárat előtt kígyózó sor több száz méter hosszú volt, ezért sajnos nem jutottunk be, úgyhogy ide biztosan visszatérek a közeljövőben. Egyrészt az október 31-ig nyitva tartó Európában egyedülálló, a hirosimai és nagaszaki atomtámadáson keresztül az atomfegyverek pusztító hatását bemutató időszaki kiállítás miatt. Másrészt a Sziklakórház állandó tárlata okán, ami a II. világháború és az 56-os forradalom idején tartó működését, szerepét mutatja be a Budai Vár alatt található barlangrendszer kiépített részének.
Na, igen és most kapaszkodjatok meg. Ezután egy autentikus roma zenekar, a Parno Graszt koncertjére tartottunk a Holokauszt Emlékközpontba. A múzeum belső udvarának feszesebb légköre és az egész hely atmoszférája miatt a koncert kicsit vonszolt és visszafogott volt számomra az elején, persze azért a Parno Graszt együttese mindig meghozza a várt hangulatot, később így is tettek. A végére már mindenki táncolt, sőt, még vissza is hívtuk őket a színpadra, hogy nyomassák el még egyszer. Az együttes a Dalban is részt vett, és ha nem is nyerték meg, mindenképp sok ember szemében nyertesként távoztak. Tényleg hihetetlen, amit csinálnak, és mindezt milyen lazasággal, tyhűű.
Ezután bekerültem a kiállító terembe is. Nem véletlen, hogy a kedves osztályfőnököm még nem hozott el ide minket. Őszintén szólva nem volt jó érzés ott bent lenni. Egy sötét terem, tele gyűlölettel, haraggal, kínzással és mindennel, ami ezekhez az érzésekhez társul. Ez nem csak a filmeken vagy a történelemkönyvekben tölt el rossz érzéssel és fájdalommal, hanem itt is. Illetve, itt még jobban fájt a szívem. Sok dologról, amiről azt hittem, hogy mendemonda, most kiderült, hogy nem. A saját szememmel láttam mindent, átéreztem, mit érezhettek akkor, ott. Még most is kiráz az hideg, ha visszagondolok erre a pár 10 percre. Mindemellett persze fontos megemlíteni, hogy az állandó kiállítás az egyik legmodernebb és leginteraktívabb kiállítás magyar viszonylatban, sok multimédia tartalommal, érintőképernyős számítógépek segítségével, eredeti tárgyak és dokumentumok bemutatásával. Szeretné elősegíteni az oktatást és a múlt szörnyűségeinek feldolgozását, valamint a tolerancia növelését a társadalomban. Ha ráveszed magad, hogy bemész ide, "kicsit" megváltozik a világhoz való hozzáállásod.
Sok mindent tanultam a Múzeumok Éjszakáján. Gyűlöletet, szeretetet. A kettőt keverve is megtaláltam magamban. Azt is, hogy táncolnom sem érdemes, de na, ha így érzem jól magam! Köszönök mindent azoknak, akik miatt létrejöhetett ez az este! Köszönöm a Mozaik Múzeumtúrának a lehetőséget!
